Okleveles Biztonság- és Védelempolitikai Szakértő
Szilágyi István 1950-ben született Kisvárdán. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karán szerzett diplomát 1974-ben. Bölcsészdoktori disszertációját 1977-ben védte meg. 1984-ben szerezte meg a politikatudomány kandidátusa fokozatot.1998-ban habilitált az ELTE Jogtudományi Karán.1999-ben az MTA doktora. 1985 és 2010 között a Pannon Egyetem Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára. 2006 és 2010 között a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja. 2010 óta a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének egyetemi tanára. Fő kutatási területét a mediterrán térség, Portugália, Spanyolország, valamint Latin-Amerika huszadik századi történelme, politika-, állam- és alkotmányelméleti kérdések, a félperifériális régiók demokratikus átmeneteinek és modernizációs kísérleteinek vizsgálata, az Európai Unió és a regionalizmus, a nemzetközi viszonyok elmélete és a geopolitika problémaköre képezi. Vendégprofesszorként angol, francia, kubai, orosz, spanyol, portugál, spanyol egyetemeken vezetett kurzusokat és folytatott kutatásokat. Hazai és külföldi kongresszusok felkért előadója. Kutatásaiból tizenegy könyvet, kétszáznál több tanulmányt publikált magyar és idegen nyelven.
Elérhetősége: szortega@freemail.hu
Okleveles Biztonság- és Védelempolitikai Szakértő
Szilágyi István 1950-ben született Kisvárdán. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karán szerzett diplomát 1974-ben. Bölcsészdoktori disszertációját 1977-ben védte meg. 1984-ben szerezte meg a politikatudomány kandidátusa fokozatot.1998-ban habilitált az ELTE Jogtudományi Karán.1999-ben az MTA doktora. 1985 és 2010 között a Pannon Egyetem Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára. 2006 és 2010 között a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja. 2010 óta a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének egyetemi tanára. Fő kutatási területét a mediterrán térség, Portugália, Spanyolország, valamint Latin-Amerika huszadik századi történelme, politika-, állam- és alkotmányelméleti kérdések, a félperifériális régiók demokratikus átmeneteinek és modernizációs kísérleteinek vizsgálata, az Európai Unió és a regionalizmus, a nemzetközi viszonyok elmélete és a geopolitika problémaköre képezi. Vendégprofesszorként angol, francia, kubai, orosz, spanyol, portugál, spanyol egyetemeken vezetett kurzusokat és folytatott kutatásokat. Hazai és külföldi kongresszusok felkért előadója. Kutatásaiból tizenegy könyvet, kétszáznál több tanulmányt publikált magyar és idegen nyelven.
Elérhetősége: szortega@freemail.hu
Okleveles Biztonság- és Védelempolitikai Szakértő
Szilágyi István 1950-ben született Kisvárdán. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karán szerzett diplomát 1974-ben. Bölcsészdoktori disszertációját 1977-ben védte meg. 1984-ben szerezte meg a politikatudomány kandidátusa fokozatot.1998-ban habilitált az ELTE Jogtudományi Karán.1999-ben az MTA doktora. 1985 és 2010 között a Pannon Egyetem Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára. 2006 és 2010 között a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja. 2010 óta a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének egyetemi tanára. Fő kutatási területét a mediterrán térség, Portugália, Spanyolország, valamint Latin-Amerika huszadik századi történelme, politika-, állam- és alkotmányelméleti kérdések, a félperifériális régiók demokratikus átmeneteinek és modernizációs kísérleteinek vizsgálata, az Európai Unió és a regionalizmus, a nemzetközi viszonyok elmélete és a geopolitika problémaköre képezi. Vendégprofesszorként angol, francia, kubai, orosz, spanyol, portugál, spanyol egyetemeken vezetett kurzusokat és folytatott kutatásokat. Hazai és külföldi kongresszusok felkért előadója. Kutatásaiból tizenegy könyvet, kétszáznál több tanulmányt publikált magyar és idegen nyelven.
Elérhetősége: szortega@freemail.hu
Articles
Articles
Articles
At the end of the Cold War, the attention of the United States was drawn away from its own neighbouring region, Latin America. Events in the Balkans and the Middle East, besides others, and the fall of the Soviet Union left the region unattended, leaving a vacuum there. Latin American states slowly found their way back to democracy, although after a short period most of them tried a different route than before: the populations of several countries elected left-wing governments one after the other. The phenomenon known as Pink Tide changed the political landscape of the region not just domestically but also with regards to foreign relations: governments started to look for allies other than the US and other countries in the Western World. In parallel to these changes, China started to reach out for resources, and Russia rebooted its strategic views about its own global role — thus some of the new connections. Additionally, however, in the shadow of these large-scale steps, smaller steps by a distant regional power were also taken: Iran, and its proxy, the Hezbollah, as well as Lebanon, also set foot in Latin America. The paper aims to focus on these actors, with special regard to Iran and its growing influence in certain areas of the region.
At the end of the Cold War, the attention of the United States was drawn away from its own neighbouring region, Latin America. Events in the Balkans and the Middle East, besides others, and the fall of the Soviet Union left the region unattended, leaving a vacuum there. Latin American states slowly found their way back to democracy, although after a short period most of them tried a different route than before: the populations of several countries elected left-wing governments one after the other. The phenomenon known as Pink Tide changed the political landscape of the region not just domestically but also with regards to foreign relations: governments started to look for allies other than the US and other countries in the Western World. In parallel to these changes, China started to reach out for resources, and Russia rebooted its strategic views about its own global role — thus some of the new connections. Additionally, however, in the shadow of these large-scale steps, smaller steps by a distant regional power were also taken: Iran, and its proxy, the Hezbollah, as well as Lebanon, also set foot in Latin America. The paper aims to focus on these actors, with special regard to Iran and its growing influence in certain areas of the region.
At the end of the Cold War, the attention of the United States was drawn away from its own neighbouring region, Latin America. Events in the Balkans and the Middle East, besides others, and the fall of the Soviet Union left the region unattended, leaving a vacuum there. Latin American states slowly found their way back to democracy, although after a short period most of them tried a different route than before: the populations of several countries elected left-wing governments one after the other. The phenomenon known as Pink Tide changed the political landscape of the region not just domestically but also with regards to foreign relations: governments started to look for allies other than the US and other countries in the Western World. In parallel to these changes, China started to reach out for resources, and Russia rebooted its strategic views about its own global role — thus some of the new connections. Additionally, however, in the shadow of these large-scale steps, smaller steps by a distant regional power were also taken: Iran, and its proxy, the Hezbollah, as well as Lebanon, also set foot in Latin America. The paper aims to focus on these actors, with special regard to Iran and its growing influence in certain areas of the region.
’Diplomácia és nemzetközi kapcsolatok – Amerika a XIX-XXI. században’ címmel 2019 tavaszán tanulmánykötet jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában. Ahogy a kötet előszavában is szerepel, az alapgondolatot a Miskolci Egyetem Amerikanisztika Kutatócsoportjának és a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének együttműködésében, 2017 őszén megrendezett konferencia adta, ahol számos diszciplína területéről érkező szakember osztotta meg kutatásainak eredményeit.
’Diplomácia és nemzetközi kapcsolatok – Amerika a XIX-XXI. században’ címmel 2019 tavaszán tanulmánykötet jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában. Ahogy a kötet előszavában is szerepel, az alapgondolatot a Miskolci Egyetem Amerikanisztika Kutatócsoportjának és a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének együttműködésében, 2017 őszén megrendezett konferencia adta, ahol számos diszciplína területéről érkező szakember osztotta meg kutatásainak eredményeit.
’Diplomácia és nemzetközi kapcsolatok – Amerika a XIX-XXI. században’ címmel 2019 tavaszán tanulmánykötet jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában. Ahogy a kötet előszavában is szerepel, az alapgondolatot a Miskolci Egyetem Amerikanisztika Kutatócsoportjának és a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének együttműködésében, 2017 őszén megrendezett konferencia adta, ahol számos diszciplína területéről érkező szakember osztotta meg kutatásainak eredményeit.
Az elmúlt több mint két évtizedben, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta eltelt időszakban számos tanulmány jelent meg a terrorizmus témakörében, a kiváltó okokról, szervezeti felépítésükről, a terrorszervezetek működéséről, jelen írás azonban három hasonló körülmények között operáló szervezet megszületését, tevékenységét, valamint célkitűzéseik elérését, az érdekérvényesítési képességük közti egyezőségeket és különbségeket kívánja bemutatni Latin-Amerikában.
Az elmúlt több mint két évtizedben, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta eltelt időszakban számos tanulmány jelent meg a terrorizmus témakörében, a kiváltó okokról, szervezeti felépítésükről, a terrorszervezetek működéséről, jelen írás azonban három hasonló körülmények között operáló szervezet megszületését, tevékenységét, valamint célkitűzéseik elérését, az érdekérvényesítési képességük közti egyezőségeket és különbségeket kívánja bemutatni Latin-Amerikában.
Az elmúlt több mint két évtizedben, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta eltelt időszakban számos tanulmány jelent meg a terrorizmus témakörében, a kiváltó okokról, szervezeti felépítésükről, a terrorszervezetek működéséről, jelen írás azonban három hasonló körülmények között operáló szervezet megszületését, tevékenységét, valamint célkitűzéseik elérését, az érdekérvényesítési képességük közti egyezőségeket és különbségeket kívánja bemutatni Latin-Amerikában.
When in 1992 a military officer with a group of leftist followers tried to seize power in Venezuela, the events were enough for fifteen minutes of fame, but not more, although when the same person, namely Hugo Chávez won the presidential election with an outstanding victory six years later and started his so-called Bolivarian Revolution and initiated new methods, new approaches with fast and clearly visible results, the international community started to pay more attention, especially when similar leftist political movements began to win the elections in other countries in the region. The aim of this article is to give a closer look on Chávez himself, a short brief on his past deeds as possible reasons for his continuous popularity amongst Venezuelans, then finally to give an overview of the needed actions in order to achieve the necessary developments in the country and insure the continuity of the Bolivarian Revolution even after the late-president‟s death.
When in 1992 a military officer with a group of leftist followers tried to seize power in Venezuela, the events were enough for fifteen minutes of fame, but not more, although when the same person, namely Hugo Chávez won the presidential election with an outstanding victory six years later and started his so-called Bolivarian Revolution and initiated new methods, new approaches with fast and clearly visible results, the international community started to pay more attention, especially when similar leftist political movements began to win the elections in other countries in the region. The aim of this article is to give a closer look on Chávez himself, a short brief on his past deeds as possible reasons for his continuous popularity amongst Venezuelans, then finally to give an overview of the needed actions in order to achieve the necessary developments in the country and insure the continuity of the Bolivarian Revolution even after the late-president‟s death.
When in 1992 a military officer with a group of leftist followers tried to seize power in Venezuela, the events were enough for fifteen minutes of fame, but not more, although when the same person, namely Hugo Chávez won the presidential election with an outstanding victory six years later and started his so-called Bolivarian Revolution and initiated new methods, new approaches with fast and clearly visible results, the international community started to pay more attention, especially when similar leftist political movements began to win the elections in other countries in the region. The aim of this article is to give a closer look on Chávez himself, a short brief on his past deeds as possible reasons for his continuous popularity amongst Venezuelans, then finally to give an overview of the needed actions in order to achieve the necessary developments in the country and insure the continuity of the Bolivarian Revolution even after the late-president‟s death.