Külügyi Szemle 2019. ősz, 18. évfolyam, 3. szám
TARTALOM
Külpolitika
Krajcsír Lukács: „Jégtörő” a trópusokon: Csehszlovákia és Kuba, 1959–1962
Lehoczki Bernadett: A kubai–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt hatvan éve
Horváth Emőke: A Kuba és az USA közötti viszony normalizálásának fogadtatása két felmérés tükrében
Nagy Sándor Gyula – Almadi Sejla: A kubai emberek életminőségének és jövedelmi viszonyainak változása a 21. század elején
Vogel Dávid: A „pink tide” hagyatéka Latin-Amerikában
Forrásismertetés
Horváth Emőke: Ketten ugyanarról. Magyar titkos munkatársi jelentések. Kuba, 1961
Tézer Zita: Fidel Castro és Salvador Allende beszélgetése. Santiago de Chile, 1971. november
ABSZTRAKTOK
Krajcsír Lukács:
„Jégtörő” a trópusokon: Csehszlovákia és Kuba, 1959–1962
2016 végén bejárta a világsajtót, hogy Kuba a még a hidegháború alatt az akkori Csehszlovákia felé felhalmozott 276 millió dolláros adósságát rumban törlesztené Csehországnak és Szlovákiának. Miközben az ötlet Pozsonyból heves elutasítást váltott ki, Prága elgondolkodott az ajánlaton, de azóta sem tudni biztosan, hogy Havannának végül sikerült-e megegyeznie a felekkel az ügyben. Ennek ellenére a kérdés ráirányította a figyelmet arra, hogy Csehszlovákia milyen szoros kapcsolatokat ápolt a latin-amerikai országgal. Prága ugyanis különösen fontos szerepet játszott a forradalom utáni Kubában. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság után Csehszlovákia nyújtotta a keleti blokkból a legtöbb gazdasági, katonai és műszaki támogatást a karibi szigetországnak, s ezzel lényegesen hozzájárult Fidel Castro hatalmának megerősödéséhez. Tekintettel a kubai forradalom hatvanadik évfordulójára, a jelen tanulmány a csehszlovák–kubai kapcsolatok legintenzívebb időszakát mutatja be: az 1959 és 1962 közötti éveket.
At the end of 2016, it spread worldwide that Cuba was willing to repay its 276 million dollar in debt, accumulated under the Cold War towards the former Czechoslovakia, in rum to the Czech Republic and Slovakia. While Bratislava strongly rejected the idea, Prague took it under consideration, however, it is still uncertain whether Havana was able to reach an agreement with the parties in that matter. Nevertheless, the question drew attention to the close relations Czechoslovakia had with the Latin American country. Prague played an exceptionally important role in the post-revolutionary Cuba. After the Soviet Union and the People’s Republic of China, Czechoslovakia provided the most economic, technical, and military assistance to the Caribbean island from the Eastern Bloc, which significantly strengthened Fidel Castro’s position. In the view of the 60th anniversary of the Cuban revolution, this study presents the most intensive period of the Czechoslovak–Cuban relations: the years between 1959 and 1962.
Lehoczki Bernadett:
A kubai–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt hatvan éve
A kubai–latin-amerikai kapcsolatok sajátos dinamikát mutatnak az utóbbi 60 évben: míg a Fidel Castro vezette kubai forradalom győzelmét követően Latin-Amerika államainak túlnyomó többsége megszakította a diplomáciai kapcsolatait Kubával, és kereskedelmi embargót vezetett be a szigetország ellen, az 1970-es évektől elindult annak a latin-amerikai reintegrálódási folyamata. A jelen tanulmány e folyamat legfőbb szakaszait igyekszik bemutatni, különös hangsúlyt fektetve a kétezres évek lendületére, valamint a bilaterális, regionális és kontinentális visszatagozódás folyamatának legfontosabb motivációit és szereplőit elemezve. A téma azért is izgalmas, mert az elmúlt két év latin-amerikai politikai folyamatai, az ún. neobaloldali fordulat hanyatlása erősen fékezi a kubai–latin-amerikai közeledést, s vélhetően befagyasztja annak korábbi lendületét.
The Cuban-Latin American relations have shown particular dynamics over the past 60 years: while following the victory of the Fidel Castro-led Cuban Revolution, the vast majority of Latin-American states cut off diplomatic relations with Cuba and imposed a trade embargo on the island, since the 1970s, the country’s reintegration process in Latin America began. This study seeks to present the major stages of this process by emphasising the impetus of the 2000s, and by analysing the most important motivations and actors in the bilateral, regional and continental reintegration process. The topic is also exciting because the Latin-American political processes of the past two years, the decline of the so-called neo-left turnaround is strongly holding back the Cuban–Latin American rapprochement and is likely to freeze its earlier trend.
Horváth Emőke:
A Kuba és az USA közötti viszony normalizálásának fogadtatása két felmérés tükrében
A tanulmány1 két, 2015 márciusában készített reprezentatív közvélemény-kutatás adatainak elemzésén alapul. Az egyik felmérés Kubában készült, amelyben többek között a kubai–amerikai kapcsolatok változására vonatkozó főbb politikai kérdéseket, az egyes kubai, latin-amerikai és észak-amerikai vezetők, köztük Barack Obama népszerűségét is vizsgálták. A másik felmérést az USA-ban élő kubai-amerikai közösség körében végezték, és témái Washington új Kuba-politikáját érintették, de ebben az esetben a hangsúly a változások gazdasági aspektusaira esett. A közvélemény-kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy az otthon, illetve az USA-ban, emigrációban élő kubaiak látásmódja – a fiatal kubai-amerikai felnőttek demográfiai növekedésének köszöntően – a korábbi évek felmérései során tapasztaltakhoz képest közeledett: ma már mindkét csoport támogatja – bár jócskán eltérő arányban – az USA és Kuba kapcsolatainak javítását. A támogatottság az idő előrehaladtával csak növekedni fog, s a két ország viszonyát illető optimizmust az újabb közvélemény-kutatások is alátámasztják majd.
The study is based on the analysis of two representative opinion polls conducted in March 2015. One of the surveys was made in Cuba, which, among other things, examined the main political issues related to the changes in Cuban–US relations, the popularity of some Cuban, Latin American, and North American leaders, including Barack Obama. The other survey was conducted with the Cuban-American community in the United States and focused on Washington’s new Cuban policy, but in this case the focus was on the economic aspects of the changes. Based on the polls, it could be stated that the views of Cubans living at home and in the USA in emigration – due to the demographic growth of young Cuban-American adults – are closer now, in comparison to surveys of previous years: today both groups support – albeit to varying proportions – the improvement of USA–Cuba relations. Support will only increase over time, and optimism about the relationship between the two countries will be underpinned by the newer polls.
Nagy Sándor Gyula – Almadi Sejla:
A kubai emberek életminőségének és jövedelmi viszonyainak változása a 21. század elején
A kutatás jelentősége, hogy a világ- és a regionális politika és egyik régóta meghatározó, a méreténél jelentősebb szerepet játszó ország, Kuba polgárai életminőségének és jövedelmi viszonyainak a 21. század eleji eltolódását vette górcső alá. Az időszerűségét azok a változások adják, amelyek a kubai gazdaság, politika és társadalom terén zajlanak Raúl Castro hatalomra kerülése óta, s amelyek további alakulása évtizedekre meghatározhatja az ország jövőjét és a lakosság kilátásait. A cél pedig az volt, hogy a szakirodalom áttekintésén túl a helyiek körében végzett elsőfokú adatgyűjtés (kérdőív) segítségével rávilágítson a kubaiak jövedelmi viszonyaira, s azoknak a társadalomra való lehetséges hatására. Habár a minta nem volt reprezentatív (n=231), mert a terepmunka sajátosságai csak ennyire adtak lehetőséget, de a leíró és a gyakorisági statisztikai eredmények lényegi következtetések levonására alkalmassá váltak. Kiderült, hogy a kubai állam miként manipulálja a nemzetközi szervezeteknek leadott adatait, és hogy a jövedelmi viszonyok következtében egy „parazita” réteg kialakulása felé tart a társadalom fejlődése. Mindez a rendszer sajátosságainak és az amerikai szankcióknak a következménye.
The significance of the research is that it focused on the shift in the quality of life and income of the citizens of Cuba at the beginning of the 21st century, a country that has long been an important player of global politics and regional relations, especially in comparison to its size. Its actuality is given by the changes that have taken place in the Cuban economy, politics and society since Raúl Castro came to power, and of which further development may determine the country’s future and the population’s prospects for decades. The research objective was, beyond reviewing the literature, to highlight the Cubans’ income situation and its potential impact on the society, by the help of primary data collection (questionnaire) among the locals. Although the sample was not representative (n=231) due to the limited nature of fieldwork, descriptive and frequency statistical results made it possible to draw substantive conclusions. It was revealed how the Cuban state was manipulating the data it submitted to international organisations, and that, as a result of income relations, the evolution of society was moving towards the development of a “parasitic” layer. This is a consequence of the specifics of the system and the US sanctions.
Vogel Dávid:
A „pink tide” hagyatéka Latin-Amerikában
A „pink tide”, azaz a mintegy másfél évtizede lezajlott latin-amerikai baloldali fordulat rendkívül turbulens időszaka volt a régiónak. A Venezuelában már 1999-ben, míg számos más államban az ezredfordulót követő években bekövetkezett kormányváltások átszínezték Latin-Amerika politikai térképét, és merőben új gondolkodásmódot, megközelítéseket és nem utolsósorban új lendületet vittek a helyi államok életébe. A tanulmány célja, hogy a biztonság fogalmának buzani értelmezése kapcsán ismert szegmensek alapján, egy-egy alfejezetben bemutassa az egyes érintett országok relevánsabb kormányzati döntéseit, és nemzetközi szervezetek adataira támaszkodva ismertesse az azok által indukált eredményeket. A dolgozat egyfajta áttekintést kíván nyújtani a 2010-es évtized második felére véget érni látszó baloldali fordulat utáni helyzetről is, rávilágítva a „pink tide” örökségét folytató kormányok egyes fontosabb adósságaira is.
Pink tide, a Latin American left-wing turnaround that took place about one and a half decade ago, was an extremely turbulent period for the region. As early as 1999 in Venezuela, and after the millennium in many other countries, governmental changes redefined the political map of Latin America and brought a whole new way of thinking, approaches and, last but not least, new impetus to local states. The purpose of the study is to present in one-one subchapter the concerned countries’ more relevant governmental decisions, based on the interpretation of Buzan’s five sectors of security, and to reveal their effects through the data from international organisations. The paper also aims to provide an overview on the situation after the left-wing turnaround that is seemingly coming to its end by the second half of the 2010s, by highlighting the most important debts of governments with ‘pink tide’ legacy.
Külügyi Szemle 2019. ősz, 18. évfolyam, 3. szám
TARTALOM
Külpolitika
Krajcsír Lukács: „Jégtörő” a trópusokon: Csehszlovákia és Kuba, 1959–1962
Lehoczki Bernadett: A kubai–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt hatvan éve
Horváth Emőke: A Kuba és az USA közötti viszony normalizálásának fogadtatása két felmérés tükrében
Nagy Sándor Gyula – Almadi Sejla: A kubai emberek életminőségének és jövedelmi viszonyainak változása a 21. század elején
Vogel Dávid: A „pink tide” hagyatéka Latin-Amerikában
Forrásismertetés
Horváth Emőke: Ketten ugyanarról. Magyar titkos munkatársi jelentések. Kuba, 1961
Tézer Zita: Fidel Castro és Salvador Allende beszélgetése. Santiago de Chile, 1971. november
ABSZTRAKTOK
Krajcsír Lukács:
„Jégtörő” a trópusokon: Csehszlovákia és Kuba, 1959–1962
2016 végén bejárta a világsajtót, hogy Kuba a még a hidegháború alatt az akkori Csehszlovákia felé felhalmozott 276 millió dolláros adósságát rumban törlesztené Csehországnak és Szlovákiának. Miközben az ötlet Pozsonyból heves elutasítást váltott ki, Prága elgondolkodott az ajánlaton, de azóta sem tudni biztosan, hogy Havannának végül sikerült-e megegyeznie a felekkel az ügyben. Ennek ellenére a kérdés ráirányította a figyelmet arra, hogy Csehszlovákia milyen szoros kapcsolatokat ápolt a latin-amerikai országgal. Prága ugyanis különösen fontos szerepet játszott a forradalom utáni Kubában. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság után Csehszlovákia nyújtotta a keleti blokkból a legtöbb gazdasági, katonai és műszaki támogatást a karibi szigetországnak, s ezzel lényegesen hozzájárult Fidel Castro hatalmának megerősödéséhez. Tekintettel a kubai forradalom hatvanadik évfordulójára, a jelen tanulmány a csehszlovák–kubai kapcsolatok legintenzívebb időszakát mutatja be: az 1959 és 1962 közötti éveket.
At the end of 2016, it spread worldwide that Cuba was willing to repay its 276 million dollar in debt, accumulated under the Cold War towards the former Czechoslovakia, in rum to the Czech Republic and Slovakia. While Bratislava strongly rejected the idea, Prague took it under consideration, however, it is still uncertain whether Havana was able to reach an agreement with the parties in that matter. Nevertheless, the question drew attention to the close relations Czechoslovakia had with the Latin American country. Prague played an exceptionally important role in the post-revolutionary Cuba. After the Soviet Union and the People’s Republic of China, Czechoslovakia provided the most economic, technical, and military assistance to the Caribbean island from the Eastern Bloc, which significantly strengthened Fidel Castro’s position. In the view of the 60th anniversary of the Cuban revolution, this study presents the most intensive period of the Czechoslovak–Cuban relations: the years between 1959 and 1962.
Lehoczki Bernadett:
A kubai–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt hatvan éve
A kubai–latin-amerikai kapcsolatok sajátos dinamikát mutatnak az utóbbi 60 évben: míg a Fidel Castro vezette kubai forradalom győzelmét követően Latin-Amerika államainak túlnyomó többsége megszakította a diplomáciai kapcsolatait Kubával, és kereskedelmi embargót vezetett be a szigetország ellen, az 1970-es évektől elindult annak a latin-amerikai reintegrálódási folyamata. A jelen tanulmány e folyamat legfőbb szakaszait igyekszik bemutatni, különös hangsúlyt fektetve a kétezres évek lendületére, valamint a bilaterális, regionális és kontinentális visszatagozódás folyamatának legfontosabb motivációit és szereplőit elemezve. A téma azért is izgalmas, mert az elmúlt két év latin-amerikai politikai folyamatai, az ún. neobaloldali fordulat hanyatlása erősen fékezi a kubai–latin-amerikai közeledést, s vélhetően befagyasztja annak korábbi lendületét.
The Cuban-Latin American relations have shown particular dynamics over the past 60 years: while following the victory of the Fidel Castro-led Cuban Revolution, the vast majority of Latin-American states cut off diplomatic relations with Cuba and imposed a trade embargo on the island, since the 1970s, the country’s reintegration process in Latin America began. This study seeks to present the major stages of this process by emphasising the impetus of the 2000s, and by analysing the most important motivations and actors in the bilateral, regional and continental reintegration process. The topic is also exciting because the Latin-American political processes of the past two years, the decline of the so-called neo-left turnaround is strongly holding back the Cuban–Latin American rapprochement and is likely to freeze its earlier trend.
Horváth Emőke:
A Kuba és az USA közötti viszony normalizálásának fogadtatása két felmérés tükrében
A tanulmány1 két, 2015 márciusában készített reprezentatív közvélemény-kutatás adatainak elemzésén alapul. Az egyik felmérés Kubában készült, amelyben többek között a kubai–amerikai kapcsolatok változására vonatkozó főbb politikai kérdéseket, az egyes kubai, latin-amerikai és észak-amerikai vezetők, köztük Barack Obama népszerűségét is vizsgálták. A másik felmérést az USA-ban élő kubai-amerikai közösség körében végezték, és témái Washington új Kuba-politikáját érintették, de ebben az esetben a hangsúly a változások gazdasági aspektusaira esett. A közvélemény-kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy az otthon, illetve az USA-ban, emigrációban élő kubaiak látásmódja – a fiatal kubai-amerikai felnőttek demográfiai növekedésének köszöntően – a korábbi évek felmérései során tapasztaltakhoz képest közeledett: ma már mindkét csoport támogatja – bár jócskán eltérő arányban – az USA és Kuba kapcsolatainak javítását. A támogatottság az idő előrehaladtával csak növekedni fog, s a két ország viszonyát illető optimizmust az újabb közvélemény-kutatások is alátámasztják majd.
The study is based on the analysis of two representative opinion polls conducted in March 2015. One of the surveys was made in Cuba, which, among other things, examined the main political issues related to the changes in Cuban–US relations, the popularity of some Cuban, Latin American, and North American leaders, including Barack Obama. The other survey was conducted with the Cuban-American community in the United States and focused on Washington’s new Cuban policy, but in this case the focus was on the economic aspects of the changes. Based on the polls, it could be stated that the views of Cubans living at home and in the USA in emigration – due to the demographic growth of young Cuban-American adults – are closer now, in comparison to surveys of previous years: today both groups support – albeit to varying proportions – the improvement of USA–Cuba relations. Support will only increase over time, and optimism about the relationship between the two countries will be underpinned by the newer polls.
Nagy Sándor Gyula – Almadi Sejla:
A kubai emberek életminőségének és jövedelmi viszonyainak változása a 21. század elején
A kutatás jelentősége, hogy a világ- és a regionális politika és egyik régóta meghatározó, a méreténél jelentősebb szerepet játszó ország, Kuba polgárai életminőségének és jövedelmi viszonyainak a 21. század eleji eltolódását vette górcső alá. Az időszerűségét azok a változások adják, amelyek a kubai gazdaság, politika és társadalom terén zajlanak Raúl Castro hatalomra kerülése óta, s amelyek további alakulása évtizedekre meghatározhatja az ország jövőjét és a lakosság kilátásait. A cél pedig az volt, hogy a szakirodalom áttekintésén túl a helyiek körében végzett elsőfokú adatgyűjtés (kérdőív) segítségével rávilágítson a kubaiak jövedelmi viszonyaira, s azoknak a társadalomra való lehetséges hatására. Habár a minta nem volt reprezentatív (n=231), mert a terepmunka sajátosságai csak ennyire adtak lehetőséget, de a leíró és a gyakorisági statisztikai eredmények lényegi következtetések levonására alkalmassá váltak. Kiderült, hogy a kubai állam miként manipulálja a nemzetközi szervezeteknek leadott adatait, és hogy a jövedelmi viszonyok következtében egy „parazita” réteg kialakulása felé tart a társadalom fejlődése. Mindez a rendszer sajátosságainak és az amerikai szankcióknak a következménye.
The significance of the research is that it focused on the shift in the quality of life and income of the citizens of Cuba at the beginning of the 21st century, a country that has long been an important player of global politics and regional relations, especially in comparison to its size. Its actuality is given by the changes that have taken place in the Cuban economy, politics and society since Raúl Castro came to power, and of which further development may determine the country’s future and the population’s prospects for decades. The research objective was, beyond reviewing the literature, to highlight the Cubans’ income situation and its potential impact on the society, by the help of primary data collection (questionnaire) among the locals. Although the sample was not representative (n=231) due to the limited nature of fieldwork, descriptive and frequency statistical results made it possible to draw substantive conclusions. It was revealed how the Cuban state was manipulating the data it submitted to international organisations, and that, as a result of income relations, the evolution of society was moving towards the development of a “parasitic” layer. This is a consequence of the specifics of the system and the US sanctions.
Vogel Dávid:
A „pink tide” hagyatéka Latin-Amerikában
A „pink tide”, azaz a mintegy másfél évtizede lezajlott latin-amerikai baloldali fordulat rendkívül turbulens időszaka volt a régiónak. A Venezuelában már 1999-ben, míg számos más államban az ezredfordulót követő években bekövetkezett kormányváltások átszínezték Latin-Amerika politikai térképét, és merőben új gondolkodásmódot, megközelítéseket és nem utolsósorban új lendületet vittek a helyi államok életébe. A tanulmány célja, hogy a biztonság fogalmának buzani értelmezése kapcsán ismert szegmensek alapján, egy-egy alfejezetben bemutassa az egyes érintett országok relevánsabb kormányzati döntéseit, és nemzetközi szervezetek adataira támaszkodva ismertesse az azok által indukált eredményeket. A dolgozat egyfajta áttekintést kíván nyújtani a 2010-es évtized második felére véget érni látszó baloldali fordulat utáni helyzetről is, rávilágítva a „pink tide” örökségét folytató kormányok egyes fontosabb adósságaira is.
Pink tide, a Latin American left-wing turnaround that took place about one and a half decade ago, was an extremely turbulent period for the region. As early as 1999 in Venezuela, and after the millennium in many other countries, governmental changes redefined the political map of Latin America and brought a whole new way of thinking, approaches and, last but not least, new impetus to local states. The purpose of the study is to present in one-one subchapter the concerned countries’ more relevant governmental decisions, based on the interpretation of Buzan’s five sectors of security, and to reveal their effects through the data from international organisations. The paper also aims to provide an overview on the situation after the left-wing turnaround that is seemingly coming to its end by the second half of the 2010s, by highlighting the most important debts of governments with ‘pink tide’ legacy.
Külügyi Szemle 2019. ősz, 18. évfolyam, 3. szám
TARTALOM
Külpolitika
Krajcsír Lukács: „Jégtörő” a trópusokon: Csehszlovákia és Kuba, 1959–1962
Lehoczki Bernadett: A kubai–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt hatvan éve
Horváth Emőke: A Kuba és az USA közötti viszony normalizálásának fogadtatása két felmérés tükrében
Nagy Sándor Gyula – Almadi Sejla: A kubai emberek életminőségének és jövedelmi viszonyainak változása a 21. század elején
Vogel Dávid: A „pink tide” hagyatéka Latin-Amerikában
Forrásismertetés
Horváth Emőke: Ketten ugyanarról. Magyar titkos munkatársi jelentések. Kuba, 1961
Tézer Zita: Fidel Castro és Salvador Allende beszélgetése. Santiago de Chile, 1971. november
ABSZTRAKTOK
Krajcsír Lukács:
„Jégtörő” a trópusokon: Csehszlovákia és Kuba, 1959–1962
2016 végén bejárta a világsajtót, hogy Kuba a még a hidegháború alatt az akkori Csehszlovákia felé felhalmozott 276 millió dolláros adósságát rumban törlesztené Csehországnak és Szlovákiának. Miközben az ötlet Pozsonyból heves elutasítást váltott ki, Prága elgondolkodott az ajánlaton, de azóta sem tudni biztosan, hogy Havannának végül sikerült-e megegyeznie a felekkel az ügyben. Ennek ellenére a kérdés ráirányította a figyelmet arra, hogy Csehszlovákia milyen szoros kapcsolatokat ápolt a latin-amerikai országgal. Prága ugyanis különösen fontos szerepet játszott a forradalom utáni Kubában. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság után Csehszlovákia nyújtotta a keleti blokkból a legtöbb gazdasági, katonai és műszaki támogatást a karibi szigetországnak, s ezzel lényegesen hozzájárult Fidel Castro hatalmának megerősödéséhez. Tekintettel a kubai forradalom hatvanadik évfordulójára, a jelen tanulmány a csehszlovák–kubai kapcsolatok legintenzívebb időszakát mutatja be: az 1959 és 1962 közötti éveket.
At the end of 2016, it spread worldwide that Cuba was willing to repay its 276 million dollar in debt, accumulated under the Cold War towards the former Czechoslovakia, in rum to the Czech Republic and Slovakia. While Bratislava strongly rejected the idea, Prague took it under consideration, however, it is still uncertain whether Havana was able to reach an agreement with the parties in that matter. Nevertheless, the question drew attention to the close relations Czechoslovakia had with the Latin American country. Prague played an exceptionally important role in the post-revolutionary Cuba. After the Soviet Union and the People’s Republic of China, Czechoslovakia provided the most economic, technical, and military assistance to the Caribbean island from the Eastern Bloc, which significantly strengthened Fidel Castro’s position. In the view of the 60th anniversary of the Cuban revolution, this study presents the most intensive period of the Czechoslovak–Cuban relations: the years between 1959 and 1962.
Lehoczki Bernadett:
A kubai–latin-amerikai kapcsolatok elmúlt hatvan éve
A kubai–latin-amerikai kapcsolatok sajátos dinamikát mutatnak az utóbbi 60 évben: míg a Fidel Castro vezette kubai forradalom győzelmét követően Latin-Amerika államainak túlnyomó többsége megszakította a diplomáciai kapcsolatait Kubával, és kereskedelmi embargót vezetett be a szigetország ellen, az 1970-es évektől elindult annak a latin-amerikai reintegrálódási folyamata. A jelen tanulmány e folyamat legfőbb szakaszait igyekszik bemutatni, különös hangsúlyt fektetve a kétezres évek lendületére, valamint a bilaterális, regionális és kontinentális visszatagozódás folyamatának legfontosabb motivációit és szereplőit elemezve. A téma azért is izgalmas, mert az elmúlt két év latin-amerikai politikai folyamatai, az ún. neobaloldali fordulat hanyatlása erősen fékezi a kubai–latin-amerikai közeledést, s vélhetően befagyasztja annak korábbi lendületét.
The Cuban-Latin American relations have shown particular dynamics over the past 60 years: while following the victory of the Fidel Castro-led Cuban Revolution, the vast majority of Latin-American states cut off diplomatic relations with Cuba and imposed a trade embargo on the island, since the 1970s, the country’s reintegration process in Latin America began. This study seeks to present the major stages of this process by emphasising the impetus of the 2000s, and by analysing the most important motivations and actors in the bilateral, regional and continental reintegration process. The topic is also exciting because the Latin-American political processes of the past two years, the decline of the so-called neo-left turnaround is strongly holding back the Cuban–Latin American rapprochement and is likely to freeze its earlier trend.
Horváth Emőke:
A Kuba és az USA közötti viszony normalizálásának fogadtatása két felmérés tükrében
A tanulmány1 két, 2015 márciusában készített reprezentatív közvélemény-kutatás adatainak elemzésén alapul. Az egyik felmérés Kubában készült, amelyben többek között a kubai–amerikai kapcsolatok változására vonatkozó főbb politikai kérdéseket, az egyes kubai, latin-amerikai és észak-amerikai vezetők, köztük Barack Obama népszerűségét is vizsgálták. A másik felmérést az USA-ban élő kubai-amerikai közösség körében végezték, és témái Washington új Kuba-politikáját érintették, de ebben az esetben a hangsúly a változások gazdasági aspektusaira esett. A közvélemény-kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy az otthon, illetve az USA-ban, emigrációban élő kubaiak látásmódja – a fiatal kubai-amerikai felnőttek demográfiai növekedésének köszöntően – a korábbi évek felmérései során tapasztaltakhoz képest közeledett: ma már mindkét csoport támogatja – bár jócskán eltérő arányban – az USA és Kuba kapcsolatainak javítását. A támogatottság az idő előrehaladtával csak növekedni fog, s a két ország viszonyát illető optimizmust az újabb közvélemény-kutatások is alátámasztják majd.
The study is based on the analysis of two representative opinion polls conducted in March 2015. One of the surveys was made in Cuba, which, among other things, examined the main political issues related to the changes in Cuban–US relations, the popularity of some Cuban, Latin American, and North American leaders, including Barack Obama. The other survey was conducted with the Cuban-American community in the United States and focused on Washington’s new Cuban policy, but in this case the focus was on the economic aspects of the changes. Based on the polls, it could be stated that the views of Cubans living at home and in the USA in emigration – due to the demographic growth of young Cuban-American adults – are closer now, in comparison to surveys of previous years: today both groups support – albeit to varying proportions – the improvement of USA–Cuba relations. Support will only increase over time, and optimism about the relationship between the two countries will be underpinned by the newer polls.
Nagy Sándor Gyula – Almadi Sejla:
A kubai emberek életminőségének és jövedelmi viszonyainak változása a 21. század elején
A kutatás jelentősége, hogy a világ- és a regionális politika és egyik régóta meghatározó, a méreténél jelentősebb szerepet játszó ország, Kuba polgárai életminőségének és jövedelmi viszonyainak a 21. század eleji eltolódását vette górcső alá. Az időszerűségét azok a változások adják, amelyek a kubai gazdaság, politika és társadalom terén zajlanak Raúl Castro hatalomra kerülése óta, s amelyek további alakulása évtizedekre meghatározhatja az ország jövőjét és a lakosság kilátásait. A cél pedig az volt, hogy a szakirodalom áttekintésén túl a helyiek körében végzett elsőfokú adatgyűjtés (kérdőív) segítségével rávilágítson a kubaiak jövedelmi viszonyaira, s azoknak a társadalomra való lehetséges hatására. Habár a minta nem volt reprezentatív (n=231), mert a terepmunka sajátosságai csak ennyire adtak lehetőséget, de a leíró és a gyakorisági statisztikai eredmények lényegi következtetések levonására alkalmassá váltak. Kiderült, hogy a kubai állam miként manipulálja a nemzetközi szervezeteknek leadott adatait, és hogy a jövedelmi viszonyok következtében egy „parazita” réteg kialakulása felé tart a társadalom fejlődése. Mindez a rendszer sajátosságainak és az amerikai szankcióknak a következménye.
The significance of the research is that it focused on the shift in the quality of life and income of the citizens of Cuba at the beginning of the 21st century, a country that has long been an important player of global politics and regional relations, especially in comparison to its size. Its actuality is given by the changes that have taken place in the Cuban economy, politics and society since Raúl Castro came to power, and of which further development may determine the country’s future and the population’s prospects for decades. The research objective was, beyond reviewing the literature, to highlight the Cubans’ income situation and its potential impact on the society, by the help of primary data collection (questionnaire) among the locals. Although the sample was not representative (n=231) due to the limited nature of fieldwork, descriptive and frequency statistical results made it possible to draw substantive conclusions. It was revealed how the Cuban state was manipulating the data it submitted to international organisations, and that, as a result of income relations, the evolution of society was moving towards the development of a “parasitic” layer. This is a consequence of the specifics of the system and the US sanctions.
Vogel Dávid:
A „pink tide” hagyatéka Latin-Amerikában
A „pink tide”, azaz a mintegy másfél évtizede lezajlott latin-amerikai baloldali fordulat rendkívül turbulens időszaka volt a régiónak. A Venezuelában már 1999-ben, míg számos más államban az ezredfordulót követő években bekövetkezett kormányváltások átszínezték Latin-Amerika politikai térképét, és merőben új gondolkodásmódot, megközelítéseket és nem utolsósorban új lendületet vittek a helyi államok életébe. A tanulmány célja, hogy a biztonság fogalmának buzani értelmezése kapcsán ismert szegmensek alapján, egy-egy alfejezetben bemutassa az egyes érintett országok relevánsabb kormányzati döntéseit, és nemzetközi szervezetek adataira támaszkodva ismertesse az azok által indukált eredményeket. A dolgozat egyfajta áttekintést kíván nyújtani a 2010-es évtized második felére véget érni látszó baloldali fordulat utáni helyzetről is, rávilágítva a „pink tide” örökségét folytató kormányok egyes fontosabb adósságaira is.
Pink tide, a Latin American left-wing turnaround that took place about one and a half decade ago, was an extremely turbulent period for the region. As early as 1999 in Venezuela, and after the millennium in many other countries, governmental changes redefined the political map of Latin America and brought a whole new way of thinking, approaches and, last but not least, new impetus to local states. The purpose of the study is to present in one-one subchapter the concerned countries’ more relevant governmental decisions, based on the interpretation of Buzan’s five sectors of security, and to reveal their effects through the data from international organisations. The paper also aims to provide an overview on the situation after the left-wing turnaround that is seemingly coming to its end by the second half of the 2010s, by highlighting the most important debts of governments with ‘pink tide’ legacy.