GUMHERT Dóra:
Kísérő nélküli kiskorú migránsok Közép-Amerikában

Bevezetés

A migráció az emberiség történelmével egyidős folyamat, az utóbbi néhány évtizedben azonban a globalizáció következményeként új fázisba lépett, soha nem látott méreteket öltött. A földrajzi tér szerepe megváltozott, a liberalizáció eredményeként a határok megnyíltak, lehetővé vált a termékek, a szolgáltatások, a tőke, az információ és az emberek gyors áramlása az országok vagy akár a kontinensek között. A világ eltérő fejlődési üteme miatt jelentős egyenlőtlenségek jöttek létre a különböző régiók között a gazdasági fejlettség, az életszínvonal vagy a létbiztonság tekintetében, ennek következtében egyes területek különösen vonzóvá váltak a körülményeiken javítani próbáló embermilliók számára. A nemzetközi migráció összetettségénél és kiterjedtségénél fogva a XXI. század egyik legnagyobb globális kihívásává vált. A Nemzetközi Migrációs Szervezet 2010-es adatai szerint a világ népességének 3,1%-a, azaz 214 millió ember migráns. Ők együttesen a világ 5. legnépesebb országát alkotnák. [1]

A nemzetközi migránsok között új szereplőként megjelentek a kísérő nélküli kiskorúak, akiknek száma az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt, ők új kihívást jelentenek a migrációs politikák számára. A kísérő nélküli gyermekmigránsok általában azokat a 18 év alatti gyermekeket jelentik, akik a migráció alatt megtett utat szüleik vagy egy törvényes gyám hiányában teszik meg. A kísérő nélküli bevándorló gyermekeket az USA és az Európai Unió egyaránt úgy határozza meg, mint „azok a 18 év alattiak, akik nem állnak legalább egy szülő vagy egy törvényes gyám gondoskodása alatt az országba lépés időpontjában, vagy kísérő nélkül maradnak az országba lépést követően, illetve azok, akik nem rendelkeznek az adott országban olyan családtaggal vagy törvényes gyámmal, akik róla gondoskodni akarnak vagy képesek.” [2] Ők azok, akik a legsebezhetőbb alanyai a migrációnak, gyakran esnek erőszak áldozatául, jogaik ismeretének hiányában nem tudják érvényesíteni azokat. A hatóságok előtt általában rejtve maradnak, hiszen a legtöbb esetben illegális migránsként a szükséges okmányok hiányában vándorolnak egyik államból a másikba, így számuk pontos meghatározása is nehézségekbe ütközik. A kísérő nélküli migráns kiskorúakról szóló magyar kutatások hiányában kutatásom során elsősorban az ENSZ, az UNICEF, a Nemzetközi Migrációs Szervezet és a Migration Policy Institute (MPI) adataira támaszkodtam.

Tanulmányomban a közép-amerikai gyermekmigráció számszerű adatainak és okainak feltárása után felvázolom az Egyesült Államokba vezető utat, majd jogi szempontból elemzem a kísérő nélküli kiskorúak migrációját, valamint az elfogott gyermekekkel szembeni eljárásokat.

1. A közép-amerikai gyermekmigráció

1.1 A gyermekmigránsokra vonatkozó számszerű adatok – különös tekintettel Közép-Amerikára

A világ teljes migráns népességének 15%-a, azaz 35 millió fő 20 év alatti. [3] 2012-ben a Föld összes menekültjének 46%-a kiskorú volt. [4] A gyermekek száma a migráció folyamatában tehát jelentős. A kiskorúak, felnőtt társaikhoz hasonlóan többnyire a fejlődő országokból vándorolnak ki. A 0-19 évesek aránya a teljes migráns népességhez viszonyítva Afrikában a legnagyobb (30%), a második helyen Latin-Amerika és a Karib-térség áll (24%), majd Ázsia következik (20%). [5]

Latin-Amerika és a Karib-térség a nemzetközi migráció mintegy 15%-nak ad otthont. A térség országainak az elmúlt 10 év során 11 milliós migrációs veszteséggel kellett számolnia, a legtöbb migráns – 6,8 millió - Közép-Amerikából vándorolt ki. Többségük az Amerikai Egyesült Államokba igyekszik, közöttük évről-évre egyre több a gyermek. 2014-ben január és június között több mint 47.000 kísérő nélküli kiskorú lépte át a Mexikó-USA határt, többségük guatemalai, salvadori és hondurasi. Becslések szerint az év végéig számuk el fogja érni a 70.000-90.000-t. [6] A gyermekek akár egész kis korban a kísérő nélküli kivándorlás mellett döntenek. A Catholic Relief Services felmérésében megkérdezett közép-amerikai gyermekek 7%-a 12-13 éves, 28%-a 14-15 éves, többsége – 65%-a 16-17 éves volt. Lányok kisebb arányban, de jóval fiatalabb korban vállalkoztak az útra egyedül, mint a fiúk.

1.2 A közép-amerikai gyermekmigráció okai

A közép-amerikai gyermekek motivációi hasonlóak a felnőtt migránsokéihoz. A fő okok közé tartoznak az anyaországban uralkodó rossz életkörülmények, az erőszak, a rossz közbiztonság, a lehetőségek hiánya vagy korlátozott mivolta, de a család egyesülése is motiváló tényező lehet. A közép-amerikai térség országai – Panama és Costa Rica kivételével - a Humán Fejlettségi Mutató alapján a közepesen fejlett országok közé tartoznak, Belize a lista 96., El Salvador a 107., Honduras a 120., Nicaragua a 129., Guatemala pedig a 133. helyen állt. [7]

A térség gazdasági nehézségei nem új keletűek. Az 1980-as években Nicaraguában, El Salvadorban és Guatemalában véres polgárháborúk dúltak, melyek romokba döntötték az országok gazdaságát, hatalmasra gerjesztették az inflációt. Az országok népességének több mint a felét érintette a szegénység problémája. A helyzet napjainkra nem sokat változott, a szegénység továbbra is súlyos probléma a térségben. Guatemala népességének több mint fele (51%) él szegénységben, 15%-a pedig mélyszegénységben. Az őslakos, nem városlakó népesség körében ez az arány közel 72%-os. [8] A szegénység következtében a gyermekek körében jelentős az alul- vagy rosszul tápláltság is. Az UNICEF szerint Guatemalában az öt éven aluliak körében 10 gyermekből 4 alultáplált (43,3%), az őslakosok körében ez az arány 80%. [9]

A közép-amerikai térségben erős a diszkrimináció, főleg a gyermekek, a nők és az őslakos etnikai csoportok körében. Egy őslakos kislány például négyféleképpen szenvedhet el hátrányos megkülönböztetést, egyrészt, mert lány, másrészt, mert kiskorú, harmadrészt, mert őslakos, végül pedig, mert szegény.

A gyermekeket súlyosan érintő probléma az oktatás katasztrofális helyzete a térség országaiban. Az oktatásra nagy hatással van a machismo, a férfiak nagyobb befolyása, tekintélye a nőkkel szemben. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az oktatás ugyan mindkét nem számára elérhető, de a lányok nagyobb eséllyel lesznek iskolaelhagyók azért, hogy az otthoni munkában és a megélhetés előteremtésében besegítsenek. A legfontosabb politikai, gazdasági és társadalmi pozíciókat a társadalom egy szűk rétege, a spanyol leszármazottakból álló elit birtokolja. Az állami oktatási rendszer alacsony színvonala miatt az ő körükben nagy népszerűségnek örvendenek a magániskolák. Az állami oktatás finanszírozásának gyakorlata tovább mélyíti a gazdag és szegény rétegek közötti szakadékot, ugyanis a középszintű és a felsőoktatásra több pénzt fordítanak, mint az elemi képzésre, viszont a társadalomnak csak lényegesen szűkebb rétege jut el a középiskoláig, az egyetemi képzésig pedig az esetek nagy többségében csak az elit. Az állam ezáltal őket támogatja azon szegény rétegek helyett, akik az oktatásból a legtöbbet profitálnák. Emellett kevés figyelmet fordítanak az oktatás fontosságának hangsúlyozására; a nem teljesítményalapú bérezés miatt a pedagógus szakma nagyon népszerűtlen, illetve az osztályozási rendszer hibái miatt a diákok sem kapnak kellő motivációt a tanuláshoz. Az oktatás hiányosságait jól mutatja, hogy egész Latin-Amerikát és a Karib-térséget tekintve Közép-Amerika országaiban a legrosszabbak az írni-olvasni tudás mutatói. Guatemala áll a lista legvégén, ahol a 15 éves vagy annál idősebb népesség csak 75,2%-a rendelkezett ezzel az alapvető képességgel 2010-ben. El Salvadorban (84,5%), Hondurason (84,8%) és Nicaraguában (78%-2005) sem sokkal jobb a helyzet. Panama és Costa Rica a 94,1% illetve 96,2%-os mutatóikkal jóval fejlettebbnek bizonyulnak. [10]

Az iskolából való kimaradás következtében gyakori, hogy a fiatalok különböző bűnbandák elkötelezett tagjaivá válnak. Ezek a bűnbandák sokszor az iskolában is nyomást gyakorolnak a gyermekekre, és erőszakkal próbálják rábírni őket arra, hogy tagjaikká váljanak. Sokakat sikerül befolyásolni, és letéríteni a helyes útról, amihez hozzájárulnak a Közép-Amerikában oly gyakori családfelbomlások is, melyek következtében a fiatalok számára a különféle bűnbandák biztosítják a valahová tartozás érzését. A bűnszervezetek befolyását jól illusztrálja, hogy a világ legerőszakosabb országa Honduras, itt 2012-ben 7172 erőszakos haláleset volt. Ez a probléma Honduras mellett jelentősen érinti El Salvadort és Guatemalát, kisebb mértékben azonban a térség többi országát is. [11] A szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem nemcsak a gyilkosságok számát növelik, hanem az amúgy is gyenge közép-amerikai intézményeket is aláássák, ugyanis a térség országaiban gyakori jelenségnek számít a hivatalos személyek megvesztegetése és megfenyegetése. A jogállamok nem tudták megszilárdítani hatalmukat, a bűncselekményeket az esetek döntő többségében nem követi jogi megtorlás, az elkövetők többnyire büntetlenül megússzák. Erre jó példa Guatemala esete, ahol az UNICEF adatai szerint 2008 és 2009 között a fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmények elkövetőinek 88%-a büntetőjogi következmények nélkül megúszta cselekedetét. Az erőszaknak a legtöbb esetben gyermekek és kamaszok esnek áldozatául, Guatemalában például minden hónapban átlagban 46 kiskorút, főleg tinédzsert ölnek meg, az esetek többségében lőfegyverrel. Az emberölésen kívül gyakori bűncselekménynek számít az emberrablás és a szexuális erőszak is. [12]

Amíg a hatóságok nem rendelkeznek kellő tekintéllyel, a nagymértékű korrupció és a jogi következmények hiánya miatt nem tud javulni a közbiztonság, továbbra is megfékezhetetlenek maradnak a térségben működő, nagy befolyású bűnbandák, mint amilyen a Mara Salvatrucha (M-13). A bűnszervezet gyakorlatilag minden illegális tevékenységből kiveszi a részét, jellemzően a kábítószer- és emberkereskedelemre, illetve az autólopásra specializálódott, de tagjai kereskednek fegyverekkel is, az amerikai hatóságok az Al-Kaidával is összekapcsolták őket. Az M-13 gyakorlatilag szabadon garázdálkodik az anyaországban, rettegésben és befolyása alatt tart több kisebb várost, de főleg a fővárost, San Salvadort. A legszegényebb negyedekben könnyen találnak utánpótlást a banda számára, a helyi kormányzatok törvényes működését zsarolással, fenyegetésekkel lehetetlenítik el. A fiatalkorúak szempontjából még lényegesebbnek számít a Barrio 18, egy salvadori migránsok által Kaliforniában alapított bűnbanda, melyet gyakran illetnek a fiatalok hadserege elnevezéssel is, mivel legtöbb tagja általános és középiskolás korú fiatal. A banda döntő részben az USA-ban és Közép-Amerikában űzi illegális tevékenységeit, főleg emberölésre, emberrablásra, ember- és kábítószer-csempészetre, autólopásra, rablásokra specializálódtak.

A térséget a társadalmi, gazdasági és politikai problémákon kívül gyakran természeti katasztrófák is sújtják, pl. földrengések, földcsuszamlások. A klímaváltozás hatására megsokszorozódtak a hurrikánok, a trópusi viharok, az árvizek, melyek rengeteg emberáldozatot követelnek, és a mezőgazdasági termőterületek jelentős részét is elpusztítják. A hazájukban uralkodó nyomorúságos körülmények között élő közép-amerikai gyermekek többsége az Egyesült Államokba való bevándorlást látja az egyetlen lehetőségnek arra, hogy kilátástalan helyzetén változtasson. Az „amerikai álom”, a jobb életkörülmények, a fejlettebb gazdasági helyzet, a létbiztonság reményében testi épségük vagy akár életük kockáztatásának árán is a veszélyes út mellett döntenek. Sokukat az motiválja, hogy az Egyesült Államokba kivándorolt, őket hátrahagyó szüleikkel találkozzanak. Az USA-ba történő bevándorlás azonban szigorúan szabályozott. Azoknak, akik állandó tartózkodás céljából szeretnének az Egyesült Államok területére lépni, bevándorló vízumra van szükségük, függetlenül attól, hogy szándékukban áll-e munkát vállalni vagy sem. A vízum megszerzéséhez sok követelménynek meg kell felelni, illetve a folyamat anyagi teherrel is jár, így a közép-amerikai migránsok számára az illegális bevándorlás szinte az egyetlen lehetőség. Az anyaországtól a lehetőségek országáig azonban hosszú és rendkívül veszélyes út vezet.

1.3 A kísérő nélküli gyermekmigránsok USA-ba vezető útja

Az európai schengeni egyezményhez hasonló, 2006-os C-4 Megállapodás [13] értelmében négy közép-amerikai ország – Guatemala, Honduras, El Salvador és Nicaragua – állampolgárai szabadon áramolhatnak saját határaik között. Az USA-ba viszont Mexikón keresztül vezet az út, azonban e négy állam polgárai csak érvényes vízum birtokában léphetnek Mexikó területére. [14] A bevándorlók számára ez jelenti az első akadályt. A legtöbben a hosszú út első lépcsőjeként a Mexikó és Guatemala természetes határát jelentő Suchiate-folyón kelnek át gumibelsőkből készült tutajokkal vagy egy illegális határátlépésre létrehozott drótkötélpályán. Mexikóba érkezésük után tehervonatokon vagy buszokon utaznak tovább az Egyesült Államok határáig. Sokan a „La Bestia”, azaz a „Szörnyeteg” néven elhíresült tehervonatot választják, amely a guatemalai határtól az USA déli határáig közlekedik. A kb. 2000 km-es utat nagyjából 10-15 szerelvénnyel lehet megtenni. A „Szörnyeteg”-re nem érvényes jeggyel szállnak fel, hanem felugranak rá. A fel- és leszállások elhibázása végzetes következményekkel járhat, a vonat egyeseket maga alá temet, mások elveszítik végtagjaikat. Az utasok a vonat tetején, a vagonok között vagy azok belsejében, embertelen körülmények között utaznak. Nem meglepő tehát, hogy a Bestia sok áldozatot követel. A halálvonat útvonalán további veszélyek is leselkednek a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekekre, gyakoriak a hatóságok zsarolásai, erőszakos cselekedetei vagy az általuk elkövetett fosztogatások. Rajtuk kívül a térségben garázdálkodó fegyveres bűnbandák, pl. a – a legbrutálisabb mexikói bűnszervezet is a migránsokra leselkedik. A drogkartell fejenként 2000-3000 dollárt kér a bevándorlóktól, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeken áthaladhassanak. Gyakran kényszerítik a migránsokat drogcsempészetre, amely a bűnbanda bevételének mintegy 50%-át adja. A fennmaradó részt pénzmosásból, zsarolásból, emberrablásból, embercsempészetből, és más bandatagok vagy civilek ellen elkövetett gyilkosságokból szerzik. Minden idők egyik legnagyobb illegális bevándorlók ellen elkövetett merénylete, a 72 halálos áldozatot követelő 2010-es San Fernando-i tömegmészárlás is a nevéhez fűződik. A szerencsésebbnek mondható migránsok elérik a kb. 2000 mérföld hosszú Mexikó-USA határt, ahol a „Mexikói Nagy Fal”, azaz egy 651 mérföld kiterjedésű biztonsági kerítés található. [15] Az amerikai hatóságok azt remélték, hogy a fal megépítése csökkenteni fogja a bevándorlási szándékot, ám ezzel csak még veszélyesebb helyzetbe sodorták a kétségbeesett migránsokat. A biztonsági kerítés megépítése óta a bevándorlók közül egyre többen a sivatagon át próbálnak meg eljutni az USA-ba, nem számolva a rájuk leselkedő rengeteg veszéllyel, pl. a kiszáradással, a hőgutával vagy a kihűléssel és a veszélyes állatfajokkal. Sokakat itt bizonyos összegért cserébe embercsempészek visznek át. Akik azonban sérüléseik vagy rossz fizikai állapotuk miatt nem tudják tartani az általuk diktált tempót, azokat egyszerűen hátrahagyják. Az embercsempészek többnyire félrevezetik a bevándorlókat az út hosszával kapcsolatban, az általuk 2-3 naposnak mondott gyalogút valójában több mint egy hétig is eltarthat, az elhagyatott helyeken gyakran kirabolják vagy szexuálisan zaklatják a kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsokat. A sivatag veszélyei miatt sokan az USA és Mexikó természetes határának számító Rio Grande folyón próbálnak meg átjutni a lehetőségek földjére. Az illegális határátlépés egy másik, kevésbé gyakori módja a földalatti alagutakon való átkelés. Arizona állam egyik határ menti városánál létezik egy vízelvezetésre épített alagút, amelyen a bevándorlók megkísérelhetik az átkelést, azonban a csatornát elárasztó víz gyakran sok migráns életét követeli. Az úton a gyermekekre leselkedő rengeteg veszély miatt sokan életüket vesztik, súlyosan megsérülnek vagy nyomtalanul eltűnnek. 2013 decemberében immár kilencedik alkalommal indult útnak egy közép-amerikai szülőkből álló karaván, hogy Mexikó államait végigjárva megpróbáljanak elveszett gyermekeik nyomára bukkanni. Az akció további célja, hogy felhívja a figyelmet a kísérő nélküli gyermekmigránsok problémájára. [16]

A közép-amerikai térség országaiban uralkodó körülmények fennállásáig a gyermekek akár életük kockáztatásának árán is neki fognak vágni a veszélyes útnak, abból az egyszerű okból vezérelve, hogy nincs mit veszíteniük. Az út során azok a jogok, amelyek nemzetiségtől függetlenül a világ összes gyermekét megilletik, sajnos többnyire nem érvényesülnek.

2. A gyermekmigránsok jogai

2.1 A kiskorú migránsok a nemzetközi jogi szabályozásban

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikke így rendelkezik a migrációról:

„1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. 2. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.” [17]

A kivándorlás joga tehát mindenkit megillet, a bevándorlás jogát viszont az államok szabályozzák. Az országok a szuverenitás elve alapján a külföldiek számára meghatározzák a területükre lépés, az ott-tartózkodás és a kiutasítás feltételeit. A migráns gyermekek jogainak védelménél az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezményét kell figyelembe venni. Ez úgy rendelkezik, „gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.” Az Egyezmény preambuluma rögzíti azt a kötelezettséget, miszerint „a különösen nehéz körülmények között élő gyermekeknek különös figyelmet kell szentelni”. A migráns gyermekek ebbe a kategóriába tartoznak.

Az Egyezmény legfontosabb alapelvei a következők:

• A hátrányos megkülönböztetés tilalma – Azaz egy államnak a joghatósága alatt álló összes gyermek számára azonos jogokat kell biztosítani, figyelmen kívül hagyva a nemzetiségét vagy bevándorlási státuszát, tehát beleértve az illegális bevándorlókat is. Az állam ezen kötelezettsége területiségen alapul, így azokat a gyermekeket is köteles védeni, akik a határon próbálnak meg átkelni.

• A gyermek mindenekfelett álló érdeke – Ennek elsődleges szempontnak kell lennie minden velük kapcsolatos döntésnél.

• Minden gyermeknek „veleszületett joga van az életre, valamint a részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életben maradását és fejlődését.”

• A gyermek szabad véleménynyilvánításának lehetősége az őt érintő kérdésekben, figyelemmel korára és érettségi fokára. Ennek értelmében „lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák”.

• A családegyesítéshez való jog – Ha ez nem ellentétes a mindenekfelett álló érdekükkel. „A részes államoknak pozitív szellemben, emberiességgel és kellő gondossággal kell megvizsgálniuk bármely gyermeknek vagy szüleinek családegyesítés céljából valamely részes államba való beutazása vagy onnan való kiutazás iránti kérelmét. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, hogy az ilyen kérelem előterjesztése ne járjon hátrányos következményekkel a kérelem előterjesztői és családtagjaik számára.”

• Az erőszaktól való védelem – A gyermekmigránsokról sok esetben tévesen azt feltételezik, hogy embercsempészeknek, emberkereskedőknek estek áldozatául, így megmentésük érdekében vissza kell küldeni őket anyaországukba. Az is gyakori azonban, hogy a migráns gyermekeket személyiségüket igazoló okmányaik hiányában tévesen felnőttnek minősítik. A nemzetközi jog szerint az illegális migráció kontextusában kerülni kell a gyermekek fogva tartását. Ezt csak végső megoldásként, jogilag megfelelően alátámasztva, a lehető legrövidebb időre lenne szabad alkalmazni, és csakis kizárólag akkor, ha a gyermeknek ez a mindenekfelett álló érdekét szolgálja. Fogva tartás során a gyermekeket a felnőttektől el kell különíteni, valamint biztosítani kell számukra a megfelelő körülményeket, elegendő mennyiségű ételt, orvosi ellátást, oktatáshoz és szabad levegőn történő rekreációs tevékenységhez való hozzáférést. A legtöbb országban azonban a kiskorúakra vonatkozó külön szabályozás hiányában mégis fogva tartják őket, gyakran a szükségleteiket nem megfelelően kielégítő körülmények között. [18]

Az Egyezményt a legtöbb ENSZ tagállam aláírta, ratifikálta és alkalmazza is. Az Amerikai Egyesült Államok annak ellenére, hogy aktív szerepet játszott az Egyezmény kidolgozásában, aláírta, de nem ratifikálta azt. A közeljövőben sem valószínű, hogy ez meg fog történni, mivel az Egyezmény tiltja a kiskorúak halálbüntetését és életfogytig tartó börtönbüntetését. [19]

Az elkövetkezőkben az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó kísérő nélküli gyermekmigránsokkal kapcsolatos eljárásait mutatom be, valamint értékelem ezeket az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezményének tükrében.

2.2 A közép-amerikai kísérő nélküli gyermekmigránsok jogai a gyakorlatban

Az Amerikai Egyesült Államokban elfogott illegális bevándorló kiskorúak esetében először megállapítják, kísérő nélküli-e. Ha igen, akkor 72 órára, (elméletileg) felnőttektől elkülönítve fogva tartják, amely során megállapítják nemzetiségét és korát, felvilágosítást kap továbbá jogairól. Ha a gyermek nem vonja vissza bebocsátási kérelmét vagy menedékkérelmet nyújt be, akkor ezután már a Menekültügyi Hivatal kötelessége gondoskodni róla. Aki továbbra is az USA-ban kíván tartózkodni, az menedékstátuszért folyamodhat, különleges, fiatalok számára létrehozott bevándorlási státuszt, esetleg T-vízumot [20] igényelhet, amelyet az embercsempészet áldozatai kaphatnak. Mivel kevesen kapnak hivatalos bevándorlási státuszt, ezért a legtöbb gyermek önként visszavonja bebocsátási kérelmét. Az USA-ban tradicionálisan nem tesznek különbséget a bevándorló felnőttek és a kiskorúak között. A megkülönböztetés hiányában a gyermekeket a fogva tartás és kitoloncolás során ugyanúgy kezelik, mint felnőtt társaikat. Az Amnesty International és a Women’s Commission for Refugee Women and Children 2003-as jelentései szerint a gyermekeket gyakran fiatalkorú bűnözőkkel vagy felnőttekkel együtt tartották fogva, illetve nem kaptak megfelelő jogi képviseletet. A jelentések hatására történt néhány változás a migráns gyermekeket érintő szabályozásokban, de továbbra is fennállnak bizonyos problémák. Máig rendezetlen például az a kérdés, hogy a kísérő nélküli gyermekmigránsokat sebezhető áldozatként vagy illegális bevándorlókként kezeljék-e. Többségük számára továbbra sem biztosítják az őket megillető jogi képviseletet, amelynek hiányában a gyermek nem képes érvényesíteni jogait, nem tudja sikeresen benyújtani menedékkérelmét, így a kitoloncolás sorsára jut. [21] Az utóbbi években a kísérő nélküli gyermek migránsok számának megugrása miatt a kiskorúakat olyan intézményekben tartják hetekig fogva, amelyek nem gyermekek számára, illetve nem hosszú távú elhelyezésre vannak fenntartva (nincsenek megfelelő higiéniás körülmények, jellemző a túlzsúfoltság), a gyermekek pedig általában nem kapnak felvilágosítást jogaikról.

Mexikó esetében az ország területén illegálisan tartózkodó kísérő nélküli migráns gyermekeket gyakran az arra fel nem jogosított helyi rendőrség fogja el. Sokszor nem kapnak felvilágosítást arról, miért veszik őket őrizetbe, illetve az őket megillető jogokról sem kapnak tájékoztatást. A legtöbb esetben napokig nincs lehetőségük a Bécsi Egyezményben megfogalmazott konzuli védelem igénybe vételére. [22] Az elfogást követően a gyermekeket olyan helyen tartják fogva, ahol nem biztosítanak számukra megfelelő körülményeket. A kiskorúakat gyakran nem különítik el a felnőttektől, itt sem kapnak megfelelő jogi felvilágosítást, konzuli képviseletet. Azok számára, akik Mexikóban bűncselekménynek áldozatai vagy tanúi voltak, a migrációs rendelkezések lehetővé teszik, hogy humanitárius alapon legálisan az országban maradjanak. Azoknak, akiket a hazájukban uralkodó körülmények miatt a hazatoloncolás félelemmel tölt el, a mexikói állam segítséget nyújt, ám ezekről a lehetőségekről az esetek többségében a gyermekek nem kapnak felvilágosítást, így a legtöbbjüket végül hazatoloncolják. A mexikói kormány köteles az országból kitoloncolt közép-amerikai gyermekeket országuk határáig szállítani. Mexikó a kitoloncolásról bilaterális egyezményeket kötött Salvadorral és Guatemalával, Honduras-szal viszont nem történt ilyen megállapodás. Szabályozzák pl. a buszokon utazó gyermekek maximális létszámát, a felnőttektől való elkülönített szállítását, kötelezik magukat arra, hogy a megfelelő védelmet valamint az alapvető szükségleteket biztosítják számukra. A 13 év alatti gyermekeket repülővel kell hazaszállítani, a 13-17 év közöttieket pedig a Gyermekvédelmi Hivatal emberei kötelesek elkísérni az úton, és átadni őket az erre felhatalmazott hivatalnokoknak a hazájukban. A szabályozások ellenére a Catholic Relief Services felmérésében megkérdezett gyermekek közül majdnem mindegyik felnőttekkel együtt utazott, és a legtöbbjük nem kapott megfelelő felvilágosítást a deportálás folyamatáról. A hazaérkezés körülményei sem megfelelőek, bár ez nagyban függ az anyaországtól. A feltételek a salvadori gyermekek számára a legjobbak, őket ugyanis állami jóléti intézmények szállásolják el addig, amíg vissza nem kerülnek családjukhoz. A guatemalai gyermekek is ilyen szálláshelyekre kerülnek, bár az ott uralkodó körülmények lényegesen rosszabbak, gyakori például a túlzsúfoltság és a megfelelő személyzet hiánya. A hondurasi gyermekeket várják a legrosszabb feltételek, a hazaérkezést követően velük nem foglalkoznak szociális munkások, nem biztosítanak számukra menedéket. Legtöbbjük ezért azonnal visszafordul, és újra nekivág a hosszú és kockázatos útnak. [23]

A fentiek ismeretében egyértelműen megállapítható, hogy a gyakorlati alkalmazás során a kiskorú migránsokat megillető jogok többsége sérül. Az államok általában megszegik a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az irreguláris bevándorló kiskorúakat bizonyos jogok nem illetnek meg az illegális bevándorlási státuszuk miatt. A fogva tartást az államok nem csak végső esetben alkalmazzák, illetve ez alatt nem biztosítják számukra a megfelelő körülményeket, így a fejlődéshez való joguk általában sérül. Hiába illeti meg őket koruknál fogva más elbánásmód, több védelem, mint felnőtt társaikat, koruk téves megítélése vagy az adott ország migránsokra vonatkozó nézetei miatt ezt általában nem kapják meg. Jogaikat nem tudják érvényesíteni, mivel kellő felvilágosítás hiányában nincsenek tisztában azokkal. Nem élhetnek a véleménynyilvánítás jogával az őket érintő kérdésekben, például hazatoloncolásuk vonatkozásában, amely legtöbb esetben nem szolgálja a mindenekfelett álló érdeküket, veszélyezteti a túléléshez való jogukat, és amit ilyen körülmények esetén a nemzetközi jog egyértelműen tilt. Az államok továbbá nem tesznek kellő erőfeszítést annak érdekében, hogy a gyermekeket megvédjék az erőszaktól, pl. Mexikó esetében a kiskorúak gyakran éppen az állami hatóságok erőszakos cselekedeteinek esnek áldozatául.

2.3 Megoldási kísérletek a kísérő nélküli gyermekmigránsok védelmére

A gyermekek jogainak megfelelőbb védelmére, helyzetük javítására különféle próbálkozások történtek és történnek nemzeti, illetve regionális szinten, valamint nemzetközi szervezetek által.

Az Amerikai Egyesült Államok esetében említettem, hogy a gyermekek az esetek többségében nem kapnak megfelelő jogi képviseletet, amelynek hiányában nem tudják megkapni a hivatalos bevándorlási státuszt. Az USA-ban ezért számos non-profit szervezet működik, amelyek önkéntes ügyvédeket biztosítanak a gyermeknek, elősegítve ezzel a megfelelő eljárást számukra. Ilyen, önkéntes pro bono ügyvédekből álló szervezet a Kids in Need of Defense (KIND), amely nemcsak azt próbálja elősegíteni, hogy az Egyesült Államokban kísérő nélkül tartózkodó kiskorúak az országban maradjanak, hanem több guatemalai NGO-val közösen igyekszik menedéket és orvosi ellátást biztosítani a hazatoloncolt gyermekeknek. [24] Az Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal 2012-ben létrehozott programjának célja biztosítani a gyermekek számára a pro bono jogi képviseletet, amihez több száz jogi céggel és több ezer ügyvéddel tart kapcsolatot országszerte. A program segítséget nyújt azoknak a kiskorúaknak, akiket valamely családtagjuknak adtak át addig, amíg bevándorlási ügyük nem rendeződik. Az embercsempészek áldozatainak a hivatal segít körülményeik rendezésében. [25] Az USA-ban a kísérő nélküli gyermekmigránsok helyzetének megváltoztatására tett legutóbbi kísérlet egy átfogó bevándorlási reformmal kapcsolatos törvénytervezet volt, melyet a Szenátus 2013 nyarán nyújtott be. A tervezet szerint a kísérő nélküli migráns gyermekeknek törvény garantálná egy kirendelt jogtanácsos segítségét, illetve a biztonságos hazatérést. [26] Az Egyesült Államok továbbá pénzügyi donorja például a közép-amerikai kísérő nélküli migráns gyermekek hazatérését, családi újraegyesítését, társadalomba való visszaintegrálását támogató programoknak.

Mexikóban számos civil szervezet, valamint a katolikus egyház által működtetett menedékhelyek állnak a migránsok rendelkezésére. Ezek nem kifejezetten a gyermekek számára jöttek létre, de gyakori, hogy nekik is segítséget nyújtanak, ahogy a Nemzeti Migrációs Intézet által működtetett Grupos Beta csoport is, amely a veszélyhelyzetben lévő migránsok számára biztosít vizet, élelmet vagy orvosi segítséget. [27] Mexikó esetében kizárólag a gyermekmigránsok védelmét szolgáló intézkedések közé sorolhatók a már említett, a kísérő nélküli kiskorúak biztonságos hazajuttatásáról szóló, közép-amerikai országokkal kötött bilaterális szerződések. A közép- és észak-amerikai országok közötti együttműködést és közös irányelvek kidolgozását szolgálja a nemzetközi migráció kérdéseivel foglalkozó, 1996 óta működő regionális multilaterális fórum is, mely évente ülésezik. [28] Mexikó a Nemzetközi Migrációs Szervezettel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és az UNICEF-fel együttműködve több nagyszabású programot hozott létre a kísérő nélküli gyermekek védelmére. Ilyen például A migráns és hazatoloncolt gyermekek jogainak védelmét szolgáló program, amely megpróbálja a deportálás folyamatát a lehető legkevésbé fájdalmassá tenni, miközben folyamatosan tiszteletben tartja a gyermekek jogait. Az együttműködés további eredménye a Mexikói Nemzeti Migrációs Intézet és az UNICEF közösen létrehozott gyermekvédelmi programja. A programban résztvevő hivatalnokok a Migrációs Intézet alkalmazottai, akiket az UNICEF segítségével képeznek ki a migráns gyermekek védelmére. Feladatukat főleg Mexikó északi és déli határánál látják el, ahol átfogó jogi védelmet biztosítanak a gyermekek számára, gondoskodnak azonnali szükségleteikről, krízishelyzetekben beavatkoznak, segítenek a menedékkérelem benyújtásában valamint segítséget nyújtanak az embercsempészet áldozatainak, tájékoztatják a gyermekeket jogaikról. Kötelességük a gyermekek összes, a migráció folyamatával kapcsolatos kérdésére válaszolni, átirányítani őket a számukra fenntartott menedékhelyekre, valamint kitoloncolás esetén, a hazaút során kísérniük kell őket, hogy folyamatos védelmet biztosítsanak számukra. [29] Jelenleg több mint 30, gyermekek számára fenntartott menedékhely működik Mexikó területén az északi és déli határokon lévő városokban, közülük néhányat NGO-k tartanak fenn. Az Egyesült Államokból visszatoloncolt gyermekek itt szálláshoz, ételhez, ruhához valamint egészségügyi ellátáshoz juthatnak. A menedékhelyek segítenek továbbá a gyermekeknek kapcsolatba lépni családjaikkal. A rossz anyagi körülmények között élő családok számára előteremtik a szükséges pénzügyi forrásokat a gyermek hazaszállítására és a családjával való egyesítésére. A nemzetközi szervezetekkel való együttműködés eredményeként jött létre a tapachulai Gyermekvédelmi Központ is, ahol a gyermekek számára többek között pihenési és kikapcsolódási feltételeket nyújtanak, információt szolgáltatnak nekik a migrációval kapcsolatban, valamint átfogó jogi védelmet biztosítanak számukra. A központ létrehozásához, amely 2009-ben nyílt meg, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada is anyagi segítséget nyújtott. [30]

A fentiek azonban a kiskorúak migrációjának csak „tüneti kezelését” jelentik, érdemi változás eléréséhez fontos lenne a migrációt kiváltó okok kezelésében együttműködni.

Összefoglalás

A fentiek tekintetében megállapítható, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő gyermekmigrációs folyamatban jelentős a közép-amerikai kísérő nélküli kiskorú migránsok száma. Ezek a gyermekek a taszító tényezők hatására, de még önként döntenek a kivándorlás mellett. Irreguláris migránsként egyrészt még sebezhetőbbé válnak az út során, másrészt pontos számuk meghatározása lehetetlen, amely nagyban hátráltatja az őket irányzó nemzeti, regionális vagy globális megoldási kísérletek, akciótervek létrehozását. Az utóbbi évek erőteljesebb migrációs áramlásainak hatására Mexikó, mint tranzit- és az USA, mint célország részéről még hatékonyabb próbálkozások kellenének a gyermekek megfelelő védelmére, valamint jogaik tiszteletben tartására. Egy minél több szereplőt magába foglaló, akár globális szintű együttműködésre lenne szükség, amely során a „tüneti kezelésen” kívül nagy hangsúly kerülne a megelőzésre is, azaz a probléma gyökerének számító, a közép-amerikai országokban uralkodó körülmények javítására. Ugyanis amíg a térségben ekkora mértékű a bűnbandák befolyása, ilyen gyakoriak a hatósági visszaélések, a népesség ekkora hányadát érinti a nélkülözés és a mindennapi megélhetés problémája, addig a legtöbben akár életük kockáztatásának árán is, de újra neki fognak vágni a veszélyes útnak, abból az egyszerű okból vezérelve, hogy nincs mit veszíteniük, és ez egy kisgyermek szemszögéből nézve még inkább elkeserítő.

Jegyzetek

1. IOM Facts and Figures (letöltve: 2014.06.15.)

2. Migration Information (letöltve: 2014.06.15.)

3. Webcache (letöltve: 2014.06.15.)

4. UNHCR Global Trends (letöltve: 2014.06.15.)

5. Webcache (letöltve: 2014.06.15.)

6. USA Today (letöltve: 2014.06.15.)

7. United Nations Development Programme, Human Development Reports, 2013 (letöltve: 2014.06.15.)

8. UNICEF Guatemala (letöltve: 2014.06.15.)

9. UNICEF Guatemala (letöltve: 2014.06.15.)

10. CEPAL Statistical Yearbook for Latin America and the Carribean, 2010 (letöltve: 2014.06.15.)

11. Wikipedia: List of countries by intentional homicide rate by decade (letöltve: 2014.06.15.)

12. UNICEF Guatemala (letöltve: 2014.06.15.)

13. Wikipedia: Central America-4 Border Control Agreement (letöltve: 2014.06.15.)

14. Mexican Immigration (letöltve: 2014.06.15.)

15. Global Security (letöltve: 2014.06.15.)

16. Kitekintő (letöltve: 2014.06.15.)

17. OHCHR Universal Declaration of Human Rights (letöltve: 2014.06.15.)

18. UNICEF (letöltve: 2014.06.15.)

19. Barack Obama úgy nyilatkozott, felülvizsgálja az ügyet, mert a ratifikáció hiányát szégyenletesnek tartja.

20. USCIS (letöltve: 2014.06.15.)

21. Migration Information (letöltve: 2014.06.15.)

22. Legal UN (letöltve: 2014.06.15.)

23. Catholic Relief Services (letöltve: 2014.06.15.)

24. Support KIND (letöltve: 2014.06.15.)

25. Refugees (letöltve: 2014.06.15.)

26. The Migrationist (letöltve: 2014.06.15.)

27. Grupo Beta (letöltve: 2014.06.15.)

28. Informe Mexico (letöltve: 2014.06.15.)

29. UNICEF Mexico (letöltve: 2014.06.15.)

30. Rayuela (letöltve: 2014.06.15.)

Felhasznált irodalom

• Bruhács János (1999): Nemzetközi Jog II. Különös rész, Dialóg-Campus, Budapest

• Karoliny Eszter – Mohay Ágoston (2009): A nemzetközi migráció jogi keretei, ittvagyunk.eu

• L. Rédei Mária (2004): geogr.elte.hu

• L. Rédei Mária (2010): Amerikai migráció, Az Amerikai Egyesült Államokba történő bevándorlás In: Pap N. - Bali L.: Fejezetek Amerika politikai földrajzából, PTE, Pécs. pp. 75-104.

• Lékó Zoltán (Szerk.) (2009): A migrációs jog kézikönyve, Complex Kiadó, Budapest

• Pólyi Csaba (2011): A nemzetközi migráció néhány aktuális kérdése az új világrendben In:, Alkotószerkesztő: Dr. Nyusztay László, Perfekt

• Pólyi Csaba (2012): Kitekintés és reflexiók a nemzetközi migrációról, In: Tarrósy István – Glied Viktor – Keserű Dávid:, Publikon, Pécs

• Szalkai Attila (2010): A kényszermigráció biztonságpolitikai kockázata a 21. század elején, Nemzet és biztonság 2010. március

• Dr. Szűcs Lászlóné – dr. Siska Katalin (2008): Nemzetközi menekültjog, migráció és menedékjog a magyar és az uniós jogban (kézirat), Debrecen

Internetes források

• CEPAL (2010): Infancia y migración internacional en América Latina y el Caribe cepal.org

• Cuevas Barrón, G. (2013): El papel de los parlamentos en la protección de los derechos de los niños, en particular los niños migrantes no acompañados, y en la prevención de su explotación en situaciones de guerra y de conflictos. A/129/3(c)-R. Felszólalás Latin-Amerika és a Karib-térség Geopolitikai Csoportjának közgyűlésén, Genf, 2013. október 7-9. secretariagrulacuip.org

• Dahl-Bredine, E. – Mary DeLore (szerk.) (2009): Child Migration: The Detention and Repatriation of Unaccompanied Central American Children from Mexico. Catholic Relief Services, crsprogramquality.org

• Davy, M. (2006): The Central American Foreign Born in the United States migrationinformation.org

• Le Goff, H.: Niñas, niños y adolescentes migrantes extranjeros no acompañados en México revistarayuela.ednica.org.mx

• International Organization for Migration – Human Rights of Migrant Children publications.iom.int

• International Organization for Migration – Unaccompanied Children on the Move publications.iom.int

• Navin, C. (2004): Female Education in Honduras: The Creation of a Community of Congruence for Women macalester.edu

• RELAF (Red Latinoamericana de Acogimiento Familiar) (2011): Niñez y adolescencia migrante: situación y marco para el cumplimiento de sus derechos humanos relaf.org

• Ririki Intervención Social S.C (2012): Niños, Niñas y Adolescentes Migrantes No Acompañados en México: Reporte para la discusión “Los derechos de los niños en el contexto de migración internacional” para el Día de la Discusión General el 28 de Septiembre de 2012 ohchr.org

• United Nations: The Millennium Developement Goals Report 2013 un.org

• UN General Assembly Human Rights Council (2010): Study of the Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights on challenges and best practices in the implementation of the international framework for the protection of the rights of the child in the context of migration ohchr.org

• UNHCR Global Trends 2012 – Displacement The New 21st Century Challenge unhcr.org

• UNICEF (2011): La Travesía – Migración e infancia unicef.org

• Women’s Refugee Commission (2012): Forced from Home The Lost Boys and Girls of Central America October 2012 ebookbrowsee.net